Sokat halljuk és használjuk mostanság a trauma kifejezést. De mi is a trauma igazából?
A trauma egy olyan rejtett erő, amely önmagában is átalakítja az életünket. Azt, ahogyan érzünk, ahogyan a világról gondolkodunk, ahogyan értelmezzük azt.
A trauma nem maga egy történés, hanem annak eredményeként a bennünk lejátszódó folyamat
Véleményem szerint a trauma egy olyan belső sérülés, egy az énen belül keletkezett hosszú időn át fennálló hasadék vagy törés, amit nehezen tolerálható, általában fájdalommal teli események idéznek elő. Tehát fontos megérteni, hogy a trauma valójában az ami az egyénen belül játszódik le és nem maga egy esemény ami vele történik. Ez olyan, mint például egy sportsérülés, ami során szerzünk egy nyílt törést. Maga az esemény már megtörtént, elmúlt, de a sportsérülés megmaradt. A trauma is pont ugyan így működik, csak ebben az esetben a lelkünkben keletkezik a sérülés, ami erősen beférkőzik az elménkbe, az idegrendszerünkbe és az egész testünkbe. Ez a sérülés pedig hosszú időn át megmarad és bármelyik pillanatban újra és újra életre kelhet.
A megtörtént események mindenkire máshogyan hatnak
Fontos megértenünk azt is, hogy bizonyos események mindannyiunkra máshogy hatnak. Mindannyiunk személyisége más és más, teljesen egyedi és egyben megismételhetetlen. Ezért egy esemény van, akiben traumát idéz elő és van, akiben nem. Ez a megközelítés igazán szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk érteni és el tudjuk fogadni, hogy másoknak egy esemény koránt sem biztos, hogy ugyan azt jelenti érzelmileg, mint számunkra. Így, ha esetleg nekünk egy bizonyos történés nem okoz gondot, jó szívvel, őszintén tudjunk megértőek, empatikusak, együttérzőek lenni azokkal, akiknél hatalmas nehézséget, fájdalmat okoz.
A traumának két típusát különböztetjük meg
Az egyik, amit többségében nagy „T”-vel használunk. Ide tartoznak azok a Traumák, amiket olyan fájdalmas és nyomasztó esetek hoznak létre főként gyerekkorban, vagy időnként később, melyek során önkéntelen reakciók által, a lélek és a test alkalmazkodik azok elviseléséhez. Ilyen események például a gyerekekkel szembeni abúzus, gyűlölettel teli válás, egy szülő elvesztése, rasszizmus vagy elnyomás.
A másik, amit kis főként kis „t”-vel használnak. Ezek a traumák a gyerekkorban elszenvedett kevésbé emlékezetes, de igazán fájdalmas események. Ilyenek például egy szülő lazán odamondott, de sokszor elhangzó degradáló és szigorú megjegyzése, vagy a szülővel való elégséges érzelmi kapcsolat hiánya, vagy akár a kortársak erőszakoskodása is. Egy gyermeket tehát érhet trauma úgy, hogy rossz dolog történik vele, de akár úgy is, hogy valamilyen jó dolog nem történik meg. Mint például a harmonikus kapcsolat a szülővel, vagy ha a gyerek érzelmi szükségletei nem kerülnek kielégítésre, vagy nem figyelnek rá, nem fogadják őt el.
Látszik tehát, hogy az utóbbihoz nem szükséges valamilyen egyszer megtörténő szörnyűség, szerencsétlenség, vagy kín. Elegendő, ha bizonyos alapvető igények hosszú időn át nem kerülnek kielégítésre és máris elveszhet az énnel meglévő kapcsolat és hatalmas fájdalmat okoz.
Ezekről a láthatatlan esetekről Donald Woods Winnicott brit gyermekorvos, pszichiáter, pszichoanalitikus az alábbi meghatározást mondta: „semmi sem történik, pedig valami hasznos történhetett volna”. Véleményem szerint ezek a traumák azok, amelyek sokkal nehezebben feltérképezhetőek és ez által talán a feldolgozásuk is nagyobb kihívást okoz.
Gyakran hallok többektől olyan mondatokat, hogy „csodás gyermekkorom volt, nem ért semmi trauma”. Vagy épp az ellenkezőjét „ hatalmas trauma ért ezért vagyok ilyen, vagy olyan…”. Talán ebből is érezhető, hogy mennyire fontos megismerni önmagunkat, felfedezni a működésmódunkat. Rálátni a kora gyermekkorban elszenvedett traumákra és feldolgozni azokat.
A megoldás az önismeretben rejlik
Érdemes nyitottá válnunk saját traumáink megismerésére, feldolgozására, hiszen a traumák tudattalanul gyakran befolyásolják negatív irányba az életünket, amelyről nincs is tudomásunk.
Ezek feldolgozásában főként egy külső segítő tud a leghatékonyabban támogatni minket. Természetesen van némi esély önreflektív módon magunkban is felismerni és átdolgozni ezeket a traumákat.
Az önreflexiónak viszont ilyen esetben az a hibája, hogy önmagadra adsz reflexiót, tehát ha te rossz önismerettel rendelkezel, akkor rossz reflexiókat adsz önmagadra. Ha nem ismered a saját működésmódodat, akkor arra nem is tudsz hatékony önreflexióval reagálni. Súlyos személyiségzavaroknál pedig erre egyáltalán nincs esély.
Szerencsére ma már egyre több a pszichológiával is foglalkozó segítő szakember, akik egyéni, vagy csoportos terápiák, ülések keretében képesek hatékonyan és elkötelezetten segíteni azokat, akik önismeretük fejlesztésével szeretnének változtatni életükön egy kiegyensúlyozottabb és boldogabb élet eléréséért.
Mindenkit arra biztatnék tehát, ha úgy érzi volna miben fejlődnie, keresse meg azt az elkötelezett szakembert, akiben úgy érzi megbízhat, működik a kémia és aki segítségével elindulhat a változás útján.
Hasznos felismeréseket és fejlődéssel teli napokat kívánok mindenkinek!
Bajzáth Mária
2023.05.30.
