Egyre többször találkozom olyan problémákkal, hogy a betegség hátterében nincs semmilyen szervi elváltazás, csak az illető pörög a saját kis mókuskerekében, és észre sem veszi, hogy ezt meg kellene állítani, és ki kellene belőle szállni. Sokszor ez csak akkor tudatosul, mikor valamilyen testi tünet megjelenik, és megállítja a folyamatot. A stressz hosszútávon nagyon romboló tud lenni. Érdemes néha megállni és lazítani egy kicsit, ne várjuk meg, hogy egy betegség kényszerítsen rá.

Minden betegség rendelkezik érzelmi-pszichológiai összetevővel, és éppen emiatt lehetséges a belső stresszfaktor eltávolításával egy betegség lefolyásának a megfordítása.

Az elfojtott érzéseink határozzák meg a hitrendszereinket, valamint az önmagunkkal és a másokkal kapcsolatos észlelésünket.
A legtöbb ember számára a legnagyobb stresszt zömében nem a külső ingerek jelentik, hanem a saját elfojtott érzelmeink nyomása. Ezek az elfojtott érzelmek válnak elsődleges stresszforrásá, úgyhogy még nyugodt külső körülmények között is ki vagyunk téve az idült belső stressznek.

Stresszel reagálunk egy olyan észlelt veszélyre – legyen az vélt (képzeletbeli) vagy valós – amely biztonságunkat vagy testi épségünket fenyegeti. Az inger lehet külső vagy belső, jellegét tekintve pedig fizikai, mentális vagy érzelmi. Egy vészhelyzeti ingerre a test először vészreakciót indít be, azután kezdetét veszi a rezisztencia fázisa, és ha az inger továbbra is fennáll, akkor beáll a kimerülési állapot.

A vészreakció az agykéreg –> hipotalamusz –> hipofízis –> mellékvese –> vérkeringés (kortizol, adrenalin) útvonalon fut végig. Ezenfelül agyi hormonok is felszabadulnak, és a test szimpatikus idegrendszere ingert kap. Az adrenalin szétárad a test minden szervébe, és/hogy felkészítse azokat a harcra vagy a menekülésre.

A második fázisban, ami a rezisztenciáé, a test megkísérli helyreállítani a homeosztatikus egyensúlyt, amely hormonális, illetve az anyagcsere- és ásványianyag-háztartásban bekövetkező változásokat jelenti. Folyadékfelhalmozódás kíséretében nátrium kerül a szövetekbe (bedagad a boka). Hétvégén, nyugalmi állapotban pedig sűrűbben kell vizelnie, ami a kortizolszint hirtelen esésének a következménye.

A harmadik már a kimerülési állapot. Ha a test tűrőképességét meghaladó állapot továbbra sem mérséklődik, akkor a védelmi mechanizmusok elégtelenül kezdenek el működni. Beáll a mellékvese kimerülési állapota. A test védelmi rendszere ekkor már túl gyenge ahhoz, hogy ellensúlyozza a stressz hatásait, és az immunrendszer is legyengül/áldozatul esik.

Akut vészreakció során a bélműködés és az emésztés is leáll, a gyomor belső falának vérellátása pedig csökken. Ha a stressz továbbra is fennmarad, az idegrendszer egyensúlytalansága és a hormonális változások eredményeként a gyomorsav túlteng (reflux) és az emésztőenzimek túltermelődnek. Az emésztőenzim és a sósav felszaporodása a meggyengült bélcsatornák belső falán fekélyesedést, vagyis stresszfekélyt idéz elő. Más esetekben a krónikus, abnormális stresszre adott reakció akár a sósav- vagy enzimtermelés leállása is lehet, ami emésztési zavarokhoz és alultápláltsághoz vezet.

A béltraktus mellett az érrendszer is vészreakcióval válaszol a stresszre. Ha a stressz állandósul, azaz krónikussá válik, a szív, a véredények és a vesék is károsodhatnak, magas vérnyomást és/vagy koszorúér elzáródást okozva. A stressz végső soron az agyvérzésért, a szívrohamért és a magas vérnyomásért is felelős lehet.

Sok esetben mi magunk teremtjük ezeket a feszültséggel teli reakciókat, méghozzá annak következményeként, amit az elménkben tartunk. Milyen szemüvegen át látjuk a világot? Milyen is a mi szemüvegünk? De hát ezt a bizonyos szemüveget bármikor le lehet venni vagy meg lehet törölni ahhoz, hogy tisztán lássuk és érzékeljük a világot. Viszont ehhez bátorság kell és nagyon erős hit. Vállalni a sebezhetőségünket, és bízni, hinni abban, hogy a hibáinkkal együtt is szerethetőek vagyunk, valamint így is elfogadnak minket. Ehhez nagyon sok önismereti munka szükséges, a bennünk lévő belső erő felébresztése céljából. Hosszú és göröngyös az önismereti út, valamint sokszor igen fájdalmas is. És mégis megéri dolgozni rajta, hogy az ítélkezés, a bűntudat, a szégyen, a gyűlölet és a harag helyét felválthassa az elfogadás, a tisztelet és a szeret.

A szeretet endorfinokat és életenergiát szabadít fel, és gyógyító balzsam a stressznek kiszolgáltatott életre. Élj hát te is ezzel a csodálatos lehetőséggel!

Egy kutya akár 10 évvel is meghosszabbíthatja az életünket. Hiszen a szeretet, a gyengédség, a törődés és a baráti kapcsolat, amit egy kutya jelent, mérsékli a stressz negatív hatásait. Ezt én is tanúsíthatom, mert két gyönyörű, nagy kutyám van, és ahogy ők tudnak szeretni, az szinte felülmúlhatatlan.

Szerző: Horváth Éva

2024.03.02.